kórházban voltam, és hálaégnek, gyorsan és sikeresen kicserélték a lapocskát a koponyámban, és néhány nap múltán haza is érhettem. Viszont még szobafogságra vagyok ítélve, hiszen elég zavaros az időjárás, és az influenza is tombol.Mivel szerencsés flótás vagyok, nem kapom el:)És ha szót is fogadok az orvosomnak.
Másfelől itthon a gépembe költözött Murphy. Igen az, ami tönkreteszi amit csak lehet.:(Ezért holnap szervízbe utazik a gépem, és géptelen leszek néhány napra...
És mi a jó ebben? Egy könyvmoly nem esik kétségbe, hanem felhívja a könyvtárat, és kér néhány könyvet.be tudom fejezni végre a hímzésemet(erről majd mutatok képet ), és pihenhetek.
Viszont az elmaradásomat is szeretném veletek megosztani.
A horoszkóppal kezdem, mert érdekes volt.Megnéztem a videot is, tényleg rólam (is)szólt. Nem hiszek igazán a horoszkópokban, amit itt Európában művelnek.Viszont amikor először jártam Japánban, egy olyan Mesterrel is találkoztam, aki sosem lépte át a határt Japánban. Mikor találkoztunk olyan sok mindent mesélt rólam, amit nem tudhatott, hogy teljességgel megdöbbentem.nem ismertük egymást, sosem találkoztunk..és nem is hallott rólam. Amiket elmondott, szépen sorra valóra is váltak...
Én abban hiszek, hogy mindannyian saját magunk teremtjük meg a jelenünket, ami fundamentoma a jövőnknek. Ez teljesen személyiségfüggő....
A motivációs zenéim:két abszolút kedvencem van, mindkettő rock. Ossián: Jó időben, jó helyen; valamint Sirenia: The other Side dala. Ha a lelkemet kell motiválni--vagyis inkább elcsendesíteni, akkor jöhetnek a klasszikusok: Bach mester minden darabja, és Vivaldi Négy évszakjának Largo tétele. Ez egyébként is kedves a lelkemnek, hiszen Nagyanyám utolsó lépteit is elkísérte a sírba...
És mi tart meg az úton, mikor elcsüggedek, vagy elfáradok? A pihenés. Az, hogy nem foglalkozok konkrétan a célommal. Hanem olyan dolgokat teszek, amik élményeket adnak.Feltöltenek.
Az ember nem sajátíthatja ki a sorsot magának.Sem a kínt, sem az örömöt.Az a darab, amit kikanyrítottunk magunknak az élet nagy sajtjából, lehet sósabb vagy lyukacsosabb másokénál. De azért csak sajt.
Aki hasonlót majszol, akár ezüstkéssel szeli, akár bugylibicskával, ugyanúgy falatozik, mint mi.És jó, hogy így van.
Mert ha egyazaon asztalnál ülünk, akkor miért ne érdekelne mást is, hogy vagyok? Köszönöm, jól.
CSak kicsit sok szék üres már mellettem. Az asztalnak ama sarkán, amelyet helyemül jelötek, rajtam kívül már nem ül senki sem. Persze az egyedüllét nem privilégium. Nem egyedül élek egyedül.
VAnnak az asztalánál még sokan, akik nem súghatják senkinek meg azt, ami a szívüket nyomja, mert egy ember sincs már olyan közel, hogy meghallja a suttogást.HA észre akarják magukat vétetni, ordítaniuk kell.HAngosan üvölteni, hogy a távol ülők felfigyeljenek. ÉS ordítani pokolian fárasztó. Örökösen ordítani nem lehet. NEm is ajánlatos. A szeretet hullámhosszán azonban még érintjezhetünk. CSak nem mindenki ismeri hozzá a kódot.
Csak az ember hal meg. A szeretet soha.Az átsugárzik a halálon és sugárzásának nincs felezési ideje.NEm kókad, halványul, nem enyészik el.Megőrizhető és továbbadható, hogy másban éljen tovább.
Az én halottaim azért elevenek, mert ami bennem érték, az belőlük egy darab.Létező, lélegző és valóságos. Ez is hétköznapi csoda, mint az ember maga.Annyira hétköznapi, hogy csodajellegére többnyire fel sem figyelünk. Dehát olyan a csoda természete, hogy ha nem vesszük észre, akkor is csoda marad.VAjon akik asztaltáncoltatásban keresnek vigaszt, miért nem ismerik fel vére, hogy a szellemidézéshez nem kell semmi emberfeletti képesség? Hogy nagyon is emberi tulajdonságokkal él bennünk mindazok szelleme, akiket szeretünk? HA én szellem lennék, ugyan meg nem nyilatkoznék egy spiritiszta szeánszon. Csak nem fogok intimitásokat degenek előtt elfecsegni??
Értelmes ember akkor beszélget a halottaival, amikor egyedül van.Akkor választ kap tőlük a kérdéseire, hisz ismeri a gondolkodásmódjukat és pontosan tudja, mire mit felelnének.
