2019. február 4., hétfő

Intuíció....



Elég rég írtam..keressek mentségeket? Nem teszem. Mivel a mondandóm eleddig elfért kommentekben, nem ide írtam.

Most viszont hosszabb merengés érkezik.

Két dolgot kapcsolok össze, talán úgy jobban érthető, mire is gondolok.

Múlt szombaton (február 2-án), Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy rekollekciót tartottam szerzeteseknek. Szentmisével, elmélkedésekkel, beszélgetésekkel. Van az úgy,hogy eltervezem a menetet, de valami hirtelen irányt váltat velem. Ez történt szombaton is. Az Evangélium ugyanis új megvilágításba helyezett néhány dolgot. arról szólt, hogy a gyermek Jézust bemutatják és felajánlják a templom a régi szokás szerint. Ugyanakkor egy öreg pap, Simeon érkezik a tömegből, és ...hálaénekre fakad. Ez volt a pillanat, amikor megértettem valami nagyon mély dolgot. Simeon idős, talán beteg ember volt. Ősi jövendölésekben bízva, vég nélküli reményben élt. És egyszercsak felfigyel a Szent Jegyespárra, és megérzi...Vajon mit?

 Azt hiszem az első 'flow' élmény, vagy 'ahha' élmény leírása.Hiszen a latin nyelvű imában szó szerint ezt olvashatjuk: Most bocsátod el Uram szolgádat...Az öreg Simeon felismeri a pillanatot, a Gyermeket és ez a felismerés készteti erre a hálára. Vajon a mi életünkben is van ilyen pillanat?Amikor a történésekben, az eseményekben felismerjük az Úr akaratát, és ez hálára indít?
Legyen ez a mai ünnep kérdése.:)És akkor jöjjön az idézett latin nyelű ének:)

Nunc dimittis servum tuum, Domine, secundum verbum tuum in pace:
Quia viderunt oculi mei salutare tuum
Quod parasti ante faciem omnium populorum:
Lumen ad revelationem gentium, et gloriam plebis tuae Israel.


A másik dolog, amit elmesélnék, a csillagászathoz kötődik. Gyermekkoromban jártam csillagász-szakkörre. Nagyon szerettem:) Rengeteget tanultam ott. A változásról, és a Holdról is. 

A Hold olyan állandó, ami folyton változik- de csak mi látjuk/érzékeljük így. Valójában sosem változik. Amikor z életünket a Hold járásához igazítjuk, vajon mi az irány? A változás? Vagy az állandóság? Vagy éppenséggel a Hold állandóságában látható változás?
Van a látványnak egy üteme: Telihold-fogyóhold-újhold. 
Mivel én a reményt választottam, elmesélem, hogyan is gondolom...1 hete elveszett a cicánk. Valószínű, hogy valaki elvitte őt. Ez most szomorúsággal tölt el, hiszen ő is családtag nálunk. Főleg nagyobb Csajkámnak. Ugyanakkor remény él bennem (telihold), hogy él. Ugyanis nem találtunk tetemet, sem az orvosi rendelőbe nem jelentették, sem pedig a gyepmesteri telepen nem találtak ilyen cicát...Mivel eltelt már egy hét, azért egy kicsit megroggyant a reményem, hogy hazajön.
De mélyen legbelül, ott érzem (akárcsak az öreg Simeon), hogy visszajön hozzánk. Csak még türelmesnek kell lennünk. (újhold).
És ha mégsem, akkor új cica után kell néznünk...