Ars poetica

Nagyon szeretem a verseket. Van egy álmom, lassan haladok felé....Szeretnék egyszer egy polcot, amin az összes magyar költő verseskötete ott sorakozik.
Csak mert ilyen kincsek találhatók bennük:)Mert erről szól az életem is:)

Reményik Sándor:

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla, 

Lépcső, min felhalad valaki más, 

Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 

Ám a kalász nem az ő érdeme. 

Legyek a szél, mely hordja a magot, 

De szirmát ki nem bontja a virágnak, 

S az emberek, mikor a mezőn járnak, 

A virágban hadd gyönyörködjenek. 

Legyek a kendő, mely könnyet töröl, 

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. 

A kéz legyek, mely váltig simogat, 

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. 

Legyek a fáradt pillákon az álom. 

Legyek a délibáb, mely megjelen 

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 

Legyek a délibáb a rónaságon. 

Legyek a vén föld fekete szívéből 

Egy mély sóhajtás fel a magas égig, 

Legyek a drót, min üzenet megy végig 

És cseréljenek ki, ha elszakadtam. 

Sok lélek alatt legyek a tutaj, 

Egyszerű, durván összerótt ladik, 

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, 

Míg le nem teszi a művész a vonót.

A szenvedélyekről..mégegyszer

Nem vesztem el, csak besűrűsödött az életem az elmúlt hetekben. De most ígéretemhez híven, érkezik a beszámoló.

A szenvedélyek kapcsán csak egy rövid kommentben írtam, hogy az az igazi szenvedély, amikor haló poraidból is felkelsz, hogy örömet szerezz...
Kicsit távolról fókuszálva: Két Csajkám a kötelező testnevelési óra pótlást egy sporttánc egyesület berkeiben tölti, már 7-8 esztendeje. A csapat nagyon aranyos, kicsik-nagyok, amatőrök-lelkesek, és vannak a versenyzők is természetesen.
Történt pedig, hogy versenyre készültek az elmúlott pünkösdi hétvégére.Ehhez új fellépő ruhák, rengeteg gyakorlás szükséges. A varrónő, aki vállalta ezeknek a különleges ruháknak megvarrását, hirtelen kihátrált a munkából. 
Két opció maradt: gyorsan keresnek valakit, aki elvállalja, vagy lemondják a versenyt. Sajnos nem volt hivatásos varrónő, aki vállalta, így megkértek engem, hogy hátha tudnék segíteni....15 gyönyörű, aprólékos, és egyedi méretű ruha.Speciális anyagokból összerakva.Megmutatom:)

Az új házikóm félkész, egy mentés után sérülés még fáj, érettségik évzárók, vizsgák...
És bevállaltam.A lányok iskoláival egyeztettem, mert biza néha napközben is el kellett szaladjak próbálni, hogy tökéletes legyen a ruha-amellett hogy kényelmes is.
És akkor eszembe jutott , hogy igen, ez az igazi szenvedély.Nem a varrás.Nem az, hogy sikerült.Nem a köszönet vagy a hála.
Hanem, hogy örömet okoztam a lányoknak, akik el tudtak menni a versenyre (és a ruha miatt nem kellett aggódniuk), és tudtak jól szerepelni.Azt hiszem, ez az igazi szenvedély.
Amikor te ugyan belehalsz, de mégis megteszed.Hogy ők legyen sikeresek, boldogok.

Valamikor régen, amikor a teológiai egyetemre felvételiztem, azt mondotta a Rektor Atya nekem: az igazi pedagógus lépcső. A tanítványai lába alá simul, hogy rajta mászva, kapaszkodva jussanak el a csúcsra. Mi más lehetne ez, ha nem szenvedély?