Gyerekekről, kicsit másként
Most amolyan titkokat fogok elmondani, amiket mindennap
látunk, mégsem figyelünk rájuk eléggé. Mivel a kommentem egy bizonyos
célcsoportra irányult, ezért most csak és kizárólag a 6-9 éves korosztályról
mesélek.
Mind-mind személyes tapasztalat. MűködikJ
Rögtön az elején ezt a rövidke időt is kétfelé bontom. Az
egyik fele az az időszak, amikor az ovis gyermekből kisiskolás lesz.
Ez számára eléggé frusztráló, hiszen még kicsi-de iskolába a
nagyok járnak. Na ez az a paradoxon, amit fel kell oldani. Ő még kicsi, de a
nagyok között kisebb csupán. Most az a dolga (és egyben felelőssége is), hogy
része legyen egy egésznek. Egy közösségnek. Ez azt jelenti, hogy több időt kell
fordítani a szociális viselkedés és a közös élethez szükséges képességek
kialakítására, mint amennyire eredetileg gondoltunk.
Tud csodálkozni, örülni a csodáknak-, amiket felfedezhet a
természetben. Könnyen rá lehet vezetni a felelősségre, és a szociális
érzékenységre: nagyon könnyen fogadják el a fogyatékkal élőket…
Számára nehéz még a közösség élménye-bár tudja, hogy sok
mindent nem lehet egyedül végezni. Remek
lehetőség az illem megismerésére és kialakításra. Fontos tudatosítani, hogy
fontos része –tagja a közösségnek. Nélküle nem egész… Szeretnek tanulni,
élvezik a kihívásokat.
Ami őket jelentős mértékben megérintik:
-
a példaképek. Legelsősorban a szülők,
nagyszülők, testvérek. Aztán a szűkebb lakóközösség…etc.
-
az irányába kifejezett tisztelet. Amikor
elismerem a munkáját, eredményeit, fejlődését.
-
különleges kirándulások. Olyan helyekre, ahová
mi magunk szívesen megyünk –legtöbbször gyerekek nélkül.
A második időszak, amikor már elvégezte az első évfolyamot
és elindul a haladásJ
Ők már megtapasztalták a közösséghez való tartozást, tudja, mit jelent
mindennap időben kelni, munkába (neki: iskolába) menni, ismeri a sikert és a
kudarcot is.
Fogékony mindenre, ami számára érthető és elérhető. Könnyen
lehet befolyásolni.
Fizikailag könnyen sebezhető. Gyakran többet akar végezni,
mint amennyit bír. Nagyon kell rá vigyázni, amit néha nem enged. Ő nagy
szeretne lenni, és könnyen elveszítheti a kedvét, h megérzi, hogy nem bízol
benne. Olyan feladatokat kell adni neki, ami számára kihívás, serkenti a
fejlődését-és mégsem sérti az egyéniségét.
Ami nagyon fontos náluk, hogy szégyenlősek. Viszont, ha
egyszer sikerül előcsalni a bátorságukat, akkor nehezen lehet leállítani őketJ A siker nagyon fontos
számukra. Értékelni is kell ezeket a sikereket, mert így alakul ki bennük az
egészséges önbecsülés és büszkeség.
Lelkileg érettebb, tudja, hogy a tetteinek következményei lehetnek-,
vannak. Tudja, hogy felelősséggel tartozik ezekért. Nagy az igazságérzete-és igénye.
Ha igazságtalanul vádoljuk meg valamivel, nehezen teszi túl
magát ezen, és megrendül a bizalma bennünk.
Igazságérzet—feleselés. A legalkalmasabb időszak, amikor a
helyes értékrendet kialakíthatjuk, és megtaníthatjuk vitázni. Érvelni.
Megokolni, megindokolni a döntéseket. Nagyszerű lehetőség a beszélgetésekre a
jó és rossz dolgokról, döntésekről. Az erények kialakítására is jó alkalom.:)
Mi az, ami jelentős számára?
-
a sikerélmény. Szeret egyedül dolgozni - de nem
segítség nélkül.
-
szeret szerepelni.
-
fontosak a családi szertartások. Ezek mindig
mély nyomot hagynak benne. (pl születésnapra készület)
-
szolgálat. Amikor jót tehet.
-
Szeretnek gyűjteniJ
Csupa olyan dolgot, amit később valamire felhasználhat.
ÉS a végére csak egy kérdés: ha az a munkánk, hogy másokat
meghallgassunk és nekik időt adva segítsünk, akkor a saját gyermekünknek miért
nem adjuk meg ugyanezt a lehetőséget? A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy
sokkal fontosabb néha egy-egy félóra komolykodás, mély beszélgetés, mint együtt
töltött délutánok sora….:)
