Kicsikről- nagyban:)

Gyerekekről, kicsit másként

Most amolyan titkokat fogok elmondani, amiket mindennap látunk, mégsem figyelünk rájuk eléggé. Mivel a kommentem egy bizonyos célcsoportra irányult, ezért most csak és kizárólag a 6-9 éves korosztályról mesélek.

Mind-mind személyes tapasztalat. MűködikJ

Rögtön az elején ezt a rövidke időt is kétfelé bontom. Az egyik fele az az időszak, amikor az ovis gyermekből kisiskolás lesz.

Ez számára eléggé frusztráló, hiszen még kicsi-de iskolába a nagyok járnak. Na ez az a paradoxon, amit fel kell oldani. Ő még kicsi, de a nagyok között kisebb csupán. Most az a dolga (és egyben felelőssége is), hogy része legyen egy egésznek. Egy közösségnek. Ez azt jelenti, hogy több időt kell fordítani a szociális viselkedés és a közös élethez szükséges képességek kialakítására, mint amennyire eredetileg gondoltunk.

Tud csodálkozni, örülni a csodáknak-, amiket felfedezhet a természetben. Könnyen rá lehet vezetni a felelősségre, és a szociális érzékenységre: nagyon könnyen fogadják el a fogyatékkal élőket…

Számára nehéz még a közösség élménye-bár tudja, hogy sok mindent nem lehet egyedül végezni.  Remek lehetőség az illem megismerésére és kialakításra. Fontos tudatosítani, hogy fontos része –tagja a közösségnek. Nélküle nem egész… Szeretnek tanulni, élvezik a kihívásokat.

Ami őket jelentős mértékben megérintik:

-          a példaképek. Legelsősorban a szülők, nagyszülők, testvérek. Aztán a szűkebb lakóközösség…etc.

-          az irányába kifejezett tisztelet. Amikor elismerem a munkáját, eredményeit, fejlődését.

-          különleges kirándulások. Olyan helyekre, ahová mi magunk szívesen megyünk –legtöbbször gyerekek nélkül.

A második időszak, amikor már elvégezte az első évfolyamot és elindul a haladásJ Ők már megtapasztalták a közösséghez való tartozást, tudja, mit jelent mindennap időben kelni, munkába (neki: iskolába) menni, ismeri a sikert és a kudarcot is.

Fogékony mindenre, ami számára érthető és elérhető. Könnyen lehet befolyásolni.

Fizikailag könnyen sebezhető. Gyakran többet akar végezni, mint amennyit bír. Nagyon kell rá vigyázni, amit néha nem enged. Ő nagy szeretne lenni, és könnyen elveszítheti a kedvét, h megérzi, hogy nem bízol benne. Olyan feladatokat kell adni neki, ami számára kihívás, serkenti a fejlődését-és mégsem sérti az egyéniségét.

Ami nagyon fontos náluk, hogy szégyenlősek. Viszont, ha egyszer sikerül előcsalni a bátorságukat, akkor nehezen lehet leállítani őketJ A siker nagyon fontos számukra. Értékelni is kell ezeket a sikereket, mert így alakul ki bennük az egészséges önbecsülés és büszkeség.

Lelkileg érettebb, tudja, hogy a tetteinek következményei lehetnek-, vannak. Tudja, hogy felelősséggel tartozik ezekért.  Nagy az igazságérzete-és igénye.

Ha igazságtalanul vádoljuk meg valamivel, nehezen teszi túl magát ezen, és megrendül a bizalma bennünk.  

Igazságérzet—feleselés. A legalkalmasabb időszak, amikor a helyes értékrendet kialakíthatjuk, és megtaníthatjuk vitázni. Érvelni. Megokolni, megindokolni a döntéseket. Nagyszerű lehetőség a beszélgetésekre a jó és rossz dolgokról, döntésekről. Az erények kialakítására is jó alkalom.:)

Mi az, ami jelentős számára?

-          a sikerélmény. Szeret egyedül dolgozni - de nem segítség nélkül.

-          szeret szerepelni.

-          fontosak a családi szertartások. Ezek mindig mély nyomot hagynak benne. (pl születésnapra készület)

-          szolgálat. Amikor jót tehet.

-          Szeretnek gyűjteniJ Csupa olyan dolgot, amit később valamire felhasználhat.

ÉS a végére csak egy kérdés: ha az a munkánk, hogy másokat meghallgassunk és nekik időt adva segítsünk, akkor a saját gyermekünknek miért nem adjuk meg ugyanezt a lehetőséget? A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy sokkal fontosabb néha egy-egy félóra komolykodás, mély beszélgetés, mint együtt töltött délutánok sora….:)