Így nem lesz jó. Ezért a múlt hétvégére csapatépítő tréninget szerveztem hamarjában. De nem csupán a gyerekeknek, hanem a szülőknek is. Két délelőtt ismerkedjünk.Próbáljuk ki magunkat...
Nagyon élveztük.
Aztán hétfőn tanítás után elmentem az oviba, és megkértem az óvónéniket, írjanak nekem néhány sort a gyerekekről. Hiszen ők ismerik őket.Kinek milyen sebei vannak? Mitől fél? Miben erős? Hol vannak a gyengéi...Meglepődtek.Még sosem kértek tőlük ilyet.
Pedig ez volna az első dolog, amit az oviból magukkal kellene vinniük a gyerekeknek. Néhány sor az Óvónénitől a tanítónéninek.
MA megkaptam tőlük ezt az írást. Most majd tanulmányozom, és igyekszem nem megbántani, hanem erősíteni a lelküket.
Én bizakodó vagyok, bár még sok-sok lépés áll előttünk. De együtt kell mennünk.
Az én általános iskolámban minden évben volt egy mottó, ami minden ünnepen, minden versenyen megjelent, aminek szellemében telt az év. Rengeteget gondolkodtam, mi lehetne az a mondat, ami az első közös évünkre rímelhetne. Mi lehet az a mondat, amit megért egy ilyen kisgyermek is? Amit ő is meg tud élni? Már éppen feladni készültem az ötletkeresést, amikor csörgött a telefonom. Francia hang jelentkezik, és néhány pillanat türelmet kért. A Keresztfiam keresett, Chartreau-ból. Róla csak azt kell tudni, hogy trappista szerzetessé lett néhány éve. Engedélyt kapott, hogy a szüleit meglátogassa, és úgy gondolta, találkozzunk. Itthon aztán igen mély beszélgetés alakult köztünk az elhivatottságról, hűségről, elköteleződésről. És elmondott egy mondatot a Szentírásból: " Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig..." ott, abban a pillanatban megéreztem, hogy ez az a mondat, amit kerestem. Benne van minden, mire szükségünk lesz az év folyamán. Veletek lenni...minden nap....
Azt gondolom, Balázs is kellett ahhoz, hogy ne feledkezzek el arról, miért is vállaltam a tanítást, miért mondtam le sok könnyebb útról...
..hogy velük lehessek...minden nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése