Első körben azon merengtem, miért válik valaki függővé? Mi kényszeríti, hogy valaminek a rabjává váljon?
Ilyenkor nekem egy kérdés jut eszembe: mi az az ideál, amit el akar(ok) érni? Ki az ideális ember számomra? Gyermekként volt-e példaképem? Az a példakép elérhető volt, vagy túlidealizált?
Mert innen ered a probléma...
Számomra nagyszerű olvasmány és még nagyszerűbb önnevelő könyv Nagy Szent Teréz Belső várkastély című írása. Eredetileg a hit fejlődését írja le, látomásaiból és saját tapasztalásaiból merítve, de teljesen hétköznapi nyelven.
HA túllépek a vallási tényezőn, akkor láthatom, hogy sokkal mélyebben gyökerező gondolatok vannak benne. Misztikus írás, vagyis nem a racionalitást követi (csakhogy kapcsolódjak kicsit az újabb poszthoz is).
8 lakás, 8 különféle élethelyzet, 8 különböző fejlődési lépcső. , és végtelen számú lehetőség.A
hangoskönyvbe itt tudtok belehallgatni:)
A függőség egyébként napjainkban már nem is tűnik fel. Annyira rabjaivá válunk embereknek, a gépeknek, az élvezeteknek, hogy észre sem vesszük, hogy nem tudunk már élni sem nélküle. éppen ilyen méreg az önmagát tökéletesíteni akaró ember elméje is. Ugyanis egy pontig lehet fejlődni, és aztán tovább kell adni a bennem lévő tudást. A zen mesterek ezt hívják csordulásnak.Amikor annyira megtelik az ember elméje, hogy kicsordul...Akkor kell elkezdeni továbbadni, hogy legyen még hely.Egy tele pohárban már nem lehet vizet tölteni:)
Hatalmas önfegyelem, és türelem kell ehhez.Önfegyelem, hogy nem elemezzem minden mozzanatomat, minden gondolatomat, hanem éljek. Szabadon, fesztelenül, spontán. ÉS türelem is kell, mert anélkül visszaesők leszünk...Tűzzünk magunk elé egy célt, törekedjünk a lehető legjobban teljesíteni, amit magunk elé tűzünk, és akkor elégedettséggel fogjuk tapasztalni, hogy nincs is szükségünk folyton-folyvást kontrollra:) Én Veletek tanultam ezt meg:)
Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése