Tervek, gondolatok..és néhány nap:)

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Csitáry-Hock Tamás

Azok az emberek bántanak folyamatosan másokat, akik boldogtalanok. A legreménytelenebb boldogtalanok... akik már beletörődtek helyzetükbe.
Jusson eszedbe, amikor újra és újra próbálnak sebet ejteni rajtad:
akivel szemben állsz, a hangos és indulatos szavak mögött, egy elveszett ember. Aki belül küszködik. Hazamegy, és azt érzi, utál mindenkit, és ez az érzés szüntelenül feszegeti mellkasát, ki akar
robbanni!
Akik gyűlölik az embereket és a Világot, azokat nagyon sokszor összetörték... és ezt a fájdalmat nem tudták kezelni, képtelenek voltak elengedni vagy továbblépni belőle.
Nem tudtak megbocsátani és szépen lassan pontosan olyanokká váltak, akik ilyenné tették őket... A körforgás beindult.
Így hát dühöngnek... életük végéig, és sokszor észre sem veszik, hogy az, akit a legjobban gyűlölnek, nem más, mint saját maguk. Éppen azért, mert képtelenek voltak megoldást találni erre a megsemmisítő érzésre... míg azt látják, hogy sokan annyi csalódás után is tudnak még mosolyogni. Ők érzelmileg már más szinten járnak.
Jobb az ilyen emberek sértései mellett elsétálni, tudva, hogy minden észérv felesleges, és tudva azt is, hogy nélkülünk is épp elég felkelniük és minden nap megküzdeniük saját magukkal.
A megbocsátás, az egyik legnehezebb és legfontosabb lecke, mert e nélkül minden, amit a boldogságunkért tettünk, hiába való volt. Hiszen sérülni mindig fogunk, ezt nem kerülhetjük el biztosan soha. Az viszont, csakis rajtunk múlik, hogy benne ragadunk, cipeljük magunkkal vagy felszabadítjuk a lelkünket a keserűség terhe alól, elengedjük, és hagyjuk messzire szállni, mint egy léggömböt...

A halogatásról

Halogatni nem jó. Elodázni a dolgokat, időpocsékolás.És még frusztrál is.
De akkor miért nem vágok bele?

Mert félek. Tele vagyok félelemmel és görcsökkel. Ezek javarészt én magam kreálom, de másra hárítom a felelősséget.
Megírni egy cikket, elkészíteni egy videot--felelősség. Amit nekem kell vállalnom. De valamiért inkább nem akarom magamra venni.

Még nem meséltem a zenéről.Szélsőséges vagyok zenében:)Vagy rockot vagy komolyzenét hallgatok.Szerintem sokaknak ismerős lehet ez a dal:
"csak az itt, csak a most.
a máskor a máshol nem érdekel..."

Nagyon fontos gondolat.
HA valamit nem akarok/merek megtenni itt és most--máskor máshol miért?Mi változik meg közben?Mi lesz más 10 perc, 1 óra múltán?
Semmi.Nem leszek felkészültebb, nem lesz több információm..csak túl akarok esni rajta. ÉS amikor elkészül, nem vagyok elégedett....

Ilyenkor az a jó, ha tudom, mi az az 1 dolog, amit el akarok mondani.Nem kell több.Csupán egyetlen fontos dolog.Ezt kell jól megfogalmazni, és akkor már nincs is bennem kétség, megszűnik a frusztrációm is.
És amit elmondok/leírok, az 'átmegy'.

Sok éve már, hogy egy szépségtanácsadói hálózatban garázdálkodunk-a tesómmal.Az elején volt egy fantasztikus tréning, hogyan kell jól csinálni.Ott hangzott el a mondat, ami azóta is a mottónk:

Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva. 

ÉS ilyenkor előbújik belőlem a kíváncsi Kisördög: vajon miért félek vállalni magamat?Miért félek megmutatni azt, aki vagyok?

Vad-regény...

Jöjjön egy igencsak szubjektív írás. Magamról.

Különleges napon születtem,bár senki nem akarta, hogy jöjjek.Talán csak a Jóisten. Nem várt gyerek voltam.Anyám már koros volt, Apám pedig fiatal. (köztük majd egy évtized korkülönbség volt, anyám javára)
Mivel nem vártak, nem is szerettek igazán. Nagyon korán önállóságra kényszerítettek-erről már írtam. Általános iskolában egy betegség miatt 1 évet magántanulóként töltöttem, leginkább kórházban. Sosem múló hálával emlékezem Azokra, akik időt és energiát nem sajnálva bejártak hozzám, és megtanítottak írni-olvasni. Nem, anyám nem volt köztük.Bár ott dolgozott a kórház másik osztályán, csak ritkán jött át hozzám.Apám sokkal többször. Ő karbantartó volt a kórházban, sokan kedvelték, és emiatt sokszor kaptam 'meglepi' ebédet is...Tőle kaptam egy mesekönyvet-máig ereklyeként őrzöm, ami egyfajta szerelemmé alakult az idők során. Ismeritek Bazsov meséit? A Rézhegyek királynőjét? Fantasztikus darab! Aztán nagyobb koromban tudatosan gyűjteni kezdtem a könyveit..
Habár kitűnő tanuló voltam, sosem voltam elég jó anyámnak.Mindig mért valakihez, leginkább az unokatestvéremhez. Ezzel azt érte el, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk. És azt hiszem, már nem is lesz.
Középiskolát úgy választott anyám, hogy az ő céljuk szerint legyen.A többes szám itt rá és az öccsére vonatkozik. Kitalálták ugyanis, hogy Sopron környéke igen jó lehetőség a vendéglátás kiaknázására.Ezért mindenki vendéglátósnak tanult( testvére és én, valamint a két unokatestvérem is).Azt vették a fejükbe, hogy alapítanak egy kis panziót, mi gyerekek majd dolgozunk, ők pedig élvezik a jó létet.
Az Élet vagy talán a Jóisten fricskája volt, hogy felvették a hitelt rá, apu pedig hirtelen meghalt....
Alig voltam 18, és itt maradtam 20 milliós hitellel, egyedül, tapasztalatok nélkül...
egyedül maradtam, mert a tesóm férjhez ment, ő nem vállalt fel belőle semmit, anyu tagadta, hogy bármi köze lenne hozzá....A többiek pedig....
Akoriban Magna Hungáriában ennyi pénzt nem lehetett keresni, amiből a törleszteni lehetett volna, így használva a szakmámat, egy hajóra mentem dolgozni. 3 esztendeig utaztam a világ körül, hogy kifizessem a tartozást.Akkor fogadtam meg, hogy nekem sosem lesz hitelem. Vagy spórolok, és gyűjtök, ha valamit akarok, vagy lemondok az igényeimről.
Aztán meghalt apai Nagyapám, szegény Nagyim, A fia nem akart fűteni neki télen, anyámnak nem volt ideje "babusgatni".
Magamhoz fogadtam, mert így találtam jónak. Eleinte csak együtt teleltünk, Halottak napja után felhívott, hogy most már ideje indulni, és húsvét után hazavittem.Ahogy az idő egyre jobban eljárt felette, egyre nehezebben engedtem el..ÉS egyszercsak Ő kérte, hogy ne vigyem haza. Attól kezdve halála percéig velem volt.És nem bántam meg.
Vele tanultam meg sok fontos dolgot az Életről.Közben egyetemre jártam, eleinte tanítottam iskolában, majd önállóvá kellett válnom, hogy az idők, amiket vele kellett töltenem, mindig mellette találjanak. A huszas éveimet töltöttem vele,amikor mindenki szabadon keresi az útját, szórakozik, és barátokat gyűjt...Nekem nem erről szólt ez az idő.Így lettem vállalkozó. Sokszor tévedtem, voltak nehéz évek, de azt hiszem Nélküle nem lennék itt, és nem lennék az, aki vagyok.
Halála után újra kellett terveznem az életemet.Sok idő szabadult fel.Mára kialakult a rend az időkben, persze mindig vannak meglepetések, de ezeket szeretem. Megtanultam, hogy a nehézség azért jön, mert tovább kell lépnem arról a lépcsőről, ahol vagyok.Nem engednek megrekedni.

Ez nem regényes életút, csupán annak egyik példája, hogy a rossz, nem feltétlenül rossz.Csak másként kell látni a dolgokat, eseményeket.

Mindazt, amit testvéreidnek felajánlasz, amit nekik kívánsz, visszatér hozzád abban a mennyiségben, amelyben te adtad nekik. Amint vetsz, úgy aratsz. Ok és okozat.
Mivel örömre és békére vágysz, nagyon fontos, hogy elfogadd az örömöt és a békét azáltal, hogy mindenkinek fölajánlod azt, hogy aztán azok a tieid lehessenek. Amikor képessé válsz arra, hogy minden embertársadnak fölajánld az örömöt és a békét, azoknak is, akiktől látszólag a legnagyobb sérelmeidet begyűjtötted, fényhozóvá, békehozóvá válsz nem csak a magad életében, hanem mindenki életében, akivel kapcsolatba kerülsz.

Ha sérelmeidet kicseréled a békére, nemcsak a saját világodat gyógyítod meg vele, hanem az egész világ gyógyulásához hozzájárulsz.

Béke béke legyen jelen mindenen és mindenkiben!

Senki nem választ magának fájdalmat, szenvedést. Ezek azért adódnak mégis, mert nincs benned elég jelenlét ahhoz, hogy föl tudd oldani a múltat, nincs benned elég fény, hogy eloszlathatná a sötétséget. Nem vagy teljesen itt. Még nem ébredtél fel eléggé. Addig pedig az elme beidegződött mintái irányítják az életedet.
Ha megadod magad annak, ami van, teljesen jelenlévővé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé foszlik. Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs, ahol eltűnik minden ítélkezés és negativitás és minden tettedbe a létezés öröme áramlik. Hirtelen mérhetetlen béke születik benned.
És a béke mélyén végtelen öröm.
És az öröm mélyén a szeretet.
Amikor teljesen jelen vagy, bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti őt a jelenléted és a belőled áradó béke. Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy eltűnik belőle minden, ami nem béke. A világ világosságává válsz. Isten békéjének hordozójává.

Teszt:)

“Bármit is csinálsz most, az hullámokat kelt és mindenkire hat. A testtartásod árulkodhat boldogságról vagy aggodalomról. Leheleted áraszthat szeretetet vagy eltöltheti az egész szobát búskomorsággal. Pillantásod örömet éleszthet. Szavaid szabadságvágyat ébreszthetnek. Minden tetted képes arra, hogy megnyissa az emberek szívét és tudatát.”

David Deida (amerikai spirituális szerző)

Az ENFJ személyiségű emberek vérbeli vezetők - szenvedélyesek és karizmatikusak. A népesség körülbelül 2 százalékát teszik ki, ők a politikusaink, edzőink és tanáraink. Arra ösztönöznek másokat, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból és tegyenek minél több jót a világban. Magától értetődő önbizalmukból fakadó befolyásuk révén az ENFJ-k büszkén és boldogan igazgatják az embereket, arra sarkallva őket, hogy együttes erővel fejlesszék magukat és környezetüket.

AKIK SZILÁRDAN HISZNEK AZ EMBEREKBEN

Az emberek vonzódnak az erős személyiségekhez, az ENFJ-k pedig csak úgy sugározzák magukból a hitelességet, odafigyelést és önzetlenséget és soha nem haboznak, ha oda kell állni valahova és megmondani a véleményüket. Természetesen és szívesen kommunikálnak másokkal, főleg szemtől szemben, intuitív (N) személyiségjegyük pedig különösen könnyűvé teszi számukra, hogy megtalálják az utat mindenkihez, vagy a tények, vagy a logika, vagy akár a nyers érzelmek segítségével. Az ENFJ-k képesek érzékelni az emberek legbelső késztetéseit, majd azokat látszólag teljesen független eseményekkel összekapcsolva, lenyűgöző ékesszólásukkal közös célként megjeleníteni.

Az ENFJ-k őszintén érdeklődnek mások iránt, már majdnem kórosan is: ha hisznek valakiben, túlságosan is beleélik magukat a problémáiba, túlságosan is megbíznak benne. Szerencsére ez a bizalom sokszor önmagát beteljesítő jóslattá válik, hiszen az ENFJ-k önzetlensége és hitelessége arra inspirálja szeretteiket, hogy egyre jobbá váljanak. Viszont ha nem vigyáznak, optimizmusuk átsugárzása olyan helyzetbe kényszerítheti embertársaikat, amivel nem képesek aztán megbírkózni.

Ennek a személyiségtípusnak még egy csapdája van: nagyon jól elemzik saját érzéseiket és reflektálni is képesek rájuk, de ha túlságosan is belemerülnek egy másik ember problémáiba, hajlamosak egyfajta "érzelmi hipochondriába" esni, mivel elkezdik mások problémáit látni saját magukban és megpróbálnak önmagukban helyrehozni valami olyat, amivel nincs is gond. Amikor ez megtörténik, vissza kell húzódniuk és önreflexióikat arra kell használni, hogy elkülönítsék magukban saját érzéseiket a mások problémáitól.

A KÜZDELEM NE TÉRÍTSEN EL MINKET IGAZNAK VÉLT ÜGYÜNK TÁMOGATÁSÁTÓL!

Az ENFJ-k őszinte, az emberekkel szívből törődő emberek, akikre nem jellemző, hogy vizet prédikálnak és bort isznak. Akkor a legboldogabbak, ha ők vezethetik az ütközetet, magával ragadó lelkesedésükkel egyesítve és ösztönözve csapatukat.

Az ENFJ típusú emberek szenvedélyesen önzetlen emberek, néha túlságosan is. Az bizonyos, hogy ők eltűrik sorsuk "nyűgét és nyilait", ha arról van szó, hogy kiálljanak azokért az emberekért vagy eszményekért, akikben, vagy amikben hisznek. Nem csoda, ha több amerikai elnök is ebbe a típusba tartozik. Ez a fajta ember az, aki egy fényesebb jövő felé szeretné mutatni az utat, legyen a cél akár egy ország jóléte, akár egy helyi focicsapat győzelme

Hogyan mondjam el..?

1      Írj ki magadból mindent, ami most frusztrál, bosszant, dühössé tesz.

- Az emberi ostobaság bosszant fel. De az nagyon. Főként, amikor tudálékossággal, okoskodással párosul. Azt nagyon nem szeretem

 Írj ki magadból mindent, amiért halás vagy.

-  Minden apró csodáért hálás vagyok, amit láthatok…a hajnali futás végén az ébredő Nap első sugarai, a didergő madárkák a párkányon, a nyíló virág szirmainak kibomlása…És ez csak a mai napom voltJA végére majd egy vers is….mert minden benne vanJ

 Írj ki magadból mindent, amire most vágysz, amit szeretnél megteremteni az életedben.

- Szeretnék egy kis házikót, kerttel. Szeretnék egy saját könyvtárat-ehhez jó úton haladokJSzenvedélyesen gyűjtöm a könyveket. ÉS szeretnék újra skolasztikus rendben (is) tanítani.

Ha a gyermekkorodra gondolsz, mit az, amit nagyon élveztél?

-          A Nagymamámmal töltött idő. Ő Sopron mellett élt, nagy kertje volt, állatai, földjei…Sokat dolgozott, de mikor nála nyaraltunk, mindig volt ideje velünk játszani, nekünk ’varázsolni’. Ezt nagyon szerettem.

Mi az, ami nagyon érdekelt?

-          A kertészkedés és az olvasás. Mindig érdekelt, hogyan lesz egy parányi magocskából gyönyörű virág.. Mivel sok időt töltöttem kórházban, ahol csak olvashattam, a kényszerből szenvedély alakultJÉs nem múlik…

Mi az, ami örömmel töltött el?

-          Amikor a végre a többiekkel játszhattam. Az mindegy volt, hogy a Plébániai közösség gyerekei, vag iskolatársak…

Mi szerettél volna lenni, amikor gyerek voltál?

-          Kertész. És orvos. Végül egyik sem lettem. És mégis mindkettő vagyok egy kicsit. A föld szeretete és tisztelete Nagyanyám öröksége, és valóban, amíg követem a példáját a növényeim, virágjaim gyönyörűek. Orvos sem lettem, mégis gyógyítok a segítő beszélgetéseken. (bár van dr a nevem környékén, mégsem orvos vagyokJ Alapvetően a betegségem miatt nem is lehetnék egyik sem…

Most, felnőttként mit szeretsz csinálni? Mivel foglalkozol szívesen?

-           Két igazán nagy szenvedélyem van: a tárgyalkotás és az elmélyedés. Az előbbi a hagyományos női munkák gyakorlása által válik valóra: varrok, kötök, hímezek, néha kosarat is fonokJ Az utóbbi pedig a kutató munkáim során válik valóra. A tanulás, a tanítás mindig izgalmas feladat számomra.

Látsz bármilyen hasonlóságot, párhuzamot a gyermekkori és felnőttkori érdeklődési körök, tevékenységek között?

-          A tárgyalkotás. Ez már egészen kis korom óta fontos és kedves a szívemnek. Van egy terítőm, amit még apai Nagyanyám kezdett hímezni, de időközben Hazatért. Évekkel később hozzám került, és én fejeztem be. Ez a darab ’anyag’ különösen is kedves nekem.

Milyen feladatok, tevékenységek, projektek feledtetik el veled az időt, ürítik ki a fejedet?

-          A futás, és a testedzés. A kirándulások (nem véletlenül túrázom gyakran egyedül). És a zene. Bevallom szerelmes vagyok az orgona hangjábaJ Sok koncertet hallgatok emiatt.

Mikor szoktad azt érezni, hogy a világ megszűnt létezni körülötted?

-          Két ilyen helyzet van: a hegyen, mikor magam járom az erdőket. És a templom csendjében, mikor gyakorolok az orgonán, és senki nem hallja….

Mitől érzed magad erősnek, szabadnak? Mitől érzed jól magad?

-          Az erő nálam kétarcú: egyfelől fizikai erő, amire szükségem van: ezt a futás adja,és a iaido. A szellemi/mentális erőt pedig a Csend.

Mi tölt el örömmel? Mi vidít fel? Mi mosolyogtat meg? Mitől lesz jó kedved?

-          Örömmel az tölt el, amikor láthatom, hogy jó alapokat adtam a tanítványaimnak. Amikor látom, hogy boldogulnak, de az életük sarkalatos helyzetében megkeresnek tanácsért. Mosolyogni? Szinte mindig mosolygok, ez belső erő, és harmónia.

Mi az, amiben jó vagy? Mi a te különlegességed, egyedi adottságod? Miben vagy tehetséges?

-          Erről talán a környezetemet kellene megkérdezniJ Jó emberismerő vagyok - ritkán csap be az ösztönömJ Könnyen és nagyon gyorsan tanulok, fénykép memóriám van. Egy kedves egykori Professzorom azt mondta: Réka, maga a szivacsagyúak családjának tagja.:)

Mi az, amivel lenyűgözöl másokat? Mi az, ami nagyon könnyen vagy természetesen megy neked, de mások küzdenek vele?

-          Hogy másoknak ez nehézség-e vagy sem, nem tudhatom, de én gyorsan tanulok, gyorsan látok át bonyolult rendszereket is, és eddig még mindig sikerült jó megoldásokat adnom. Elemző típus vagyok, és mégis sikerrel oldok meg feladatokat, ha gyorsan kell is reagálni.

Mikor vagy a leginkább önmagad?

-          Amikor egyedül vagyok, és szabadjára engedhetem a képzeletemet. Ilyenkor alkotok….

Sorold fel, hogy mikre vagy büszke az életedben.

-          Ez a legnehezebb kérdés. Nekem legalábbis. Sosem kaptam elismerést, bármit is értem el, bármit is tettem. Valahogy hiányzik az efféle büszkeség belőlem…Amit tudok, és tanultam, az számomra természetesLNem pedig érdem.

Milyen témákban szoktak az ismerőseid, barátaid segítséget kérni tőled? Milyen témákban segítesz a leggyakrabban másoknak, vagy miről beszélsz a leggyakrabban másokkal?

-          Másként élek, másként gondolkozok, mint az átlag ember. Éppen ezért leginkább olyankor szoktak kérdezni, amikor súlyos következményei vannak egy döntésnek. Természetesen nem vállalom át a döntést, de kívülállóként több szempont is elém kerül, mielőtt döntenék. Ezt szoktam elmondani. Hogy én mit tennék az illető helyébenJ De sosem döntök, és nem is sugallom, hogy az a megváltó út. A másik ilyen helyzet, amikor menteni kell a menthetetlent. amikor már senki más nem tud/akar segíteni…Olyankor még én vagyok.

Ha a karriered hátralévő részében bármiről taníthatnál, mi lenne az?

-          Amit most is tanítok.  Nem változtatnék rajta….Talán csak több helyre vinném el, talán máshogyan is elmondanám. De csak eztJ A hitről, a lehetőségekről, és a Közös Pontról.

Milyen témáról beszélnél, tanítanál a legszívesebben?

-          Most ismétlekJ Ismeritek az 6 vak, és az elefánt tanmeséjét? Az arról szól, hogy 6 vak embert elvisznek az állatkertbe. 3 embert az állat 3 pontjára állítanak, hogy megtapogassák, és ’lássák’ az állatot. Majd el kell mesélniük a 3 álldogáló embernek. Mindegyikük másként írja le az elefántot, pedig ugyanarról beszélnek.

Ha segíthetnél a világ problémáinak megoldásában, melyik problémát választanád?

-          Azt hiszem, az oktalan vallásháborúk problémáját választanám.

 Mi számodra a legfontosabb az életben?

-          A Csend. Feltölt, Megnyugtat. Tanít.

Hogyan lehetnél te magad a változás, amit látni szeretnél a világban?

-          Erősebb mágnessé kellene válnom. Magamhoz vonzani azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, és élnek, mint én. Akkor talán lehetne másként…(erről egyébként most Várnai Zseni verse ötlött fel: Én mondom, te add tovább)

Ha bármi lehetnél, mi lennél?

-          Kertész J

Ha bármit megtehetnél, mit lenne az?

-          A Béke hírét vinném el a világba….

Mi iránt vagy elkötelezett?

-          A hitem mellett. A gyökereim ápolása mellett. És hogy ezt tovább kell adnom.

 Mi az a 3-5 pont, ami kiemelkedik a többi közül?

-          A Nagyszüleim-akik a gyökereim, és akiktől rengeteg értéket örököltem (nem anyagiakban értve)

-          A szenvedélyeimJ

-          ÉS hogy végül ha nem is az én terveim szerint alakult, mégis benne van az éltemben mindaz, amire titkon vágytam.

Hogyan fogalmaznád meg, hogy mit szeretnél egy mondatban?

-          Szeretnék bátrabb lenni. Jobban kiállni magamért, az ügyemért. Azt szeretném- bár ez nem egyéves projekt-, ha a munkám által sokkal többen ismernék fel az igazi értékeket. Nem, nem becsülöm alá a pénzt, és a matériákat, de ez mind múlandó. Az igaz, maradandó értékeket.

         Napsugarak zugása, amit hallok,

Számban nevednek jó ize van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Te voltál mindig mindenben minden

Boldog szimatolásaimban,

Gyöngéd simogatásaimben

S éles, szomoru nézéseimben.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet

S hol dőltek, épültek az oltárok.

Köszönöm az én értem vetett ágyat,

Köszönöm neked az első sirást,

Köszönöm tört szivü édes anyámat,

Fiatalságomat és büneimet,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

A csókot és a betegséget.

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

Napsugarak zugása, amit hallok,

Számban nevednek jó ize van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Ady Endre

Új év, új kihívás

Megszületni, újjászületni s élni,

a világot megérezni,

csodát, mi rád vár, elvégezni,

s nem hátradőlve kéjelegni,

tudni kell.

Megfogni a mindenséget,

s elhagyni kicsinyességed,

megérteni, ki nem tart véled

tudni kell.

Az úton menni végig,

s nem ímmel-ámmal félig,

egyedül, ha kell,

ha hívásra más nem felel,

tudni kell.

Küzdeni, nem mások ellenében,

keményen kiállni magad érdekében,

könnyet ejteni siker örömében

tudni kell.

Szenvedést nem feledve megbocsátani,

bohókás bolondnak látszani,

szomorú szerepet kemény álarcban játszani,

ám, ha szükséges lágy dallamokra váltani

tudni kell.

Túlélést megélve vállalni,

tisztességet bűnre nem váltani

emberpróbáló, előtte főt hajtani

tudni kell.

Munkát nem megpróbálni,

hanem becsülettel megcsinálni,

a célt elérni, csodálni,

ha gáncsolnak, újra felállni

tudni kell.

Szót hallani és meghallani,

mi jó, megfogadni,

a rosszra rámutatni

tudni kell.

Szándék, még ha nem is csaló,

a vége lehet elborzasztó,

árát ha meg te fizeted,

ellene magad védened

tudni kell.

Rossz vizekre érve visszanézni,

S egyenes gerinccel onnan visszatérni,

ha nem értékelnek, a semmivel beérni

tudni kell.

Múltat ki, s mennyire becsül,

olyan jövőben részesül.

Előadás végén, mit kaptál szerepül,

mérlegét vond meg tisztán, emberül.

Siker? Kudarc? Megfelel?

Neked bizony tudni kell.

Tudni azt, hogy tudni kell,

tudni kell.

Ezt tudni kell!