Vad-regény...

Jöjjön egy igencsak szubjektív írás. Magamról.

Különleges napon születtem,bár senki nem akarta, hogy jöjjek.Talán csak a Jóisten. Nem várt gyerek voltam.Anyám már koros volt, Apám pedig fiatal. (köztük majd egy évtized korkülönbség volt, anyám javára)
Mivel nem vártak, nem is szerettek igazán. Nagyon korán önállóságra kényszerítettek-erről már írtam. Általános iskolában egy betegség miatt 1 évet magántanulóként töltöttem, leginkább kórházban. Sosem múló hálával emlékezem Azokra, akik időt és energiát nem sajnálva bejártak hozzám, és megtanítottak írni-olvasni. Nem, anyám nem volt köztük.Bár ott dolgozott a kórház másik osztályán, csak ritkán jött át hozzám.Apám sokkal többször. Ő karbantartó volt a kórházban, sokan kedvelték, és emiatt sokszor kaptam 'meglepi' ebédet is...Tőle kaptam egy mesekönyvet-máig ereklyeként őrzöm, ami egyfajta szerelemmé alakult az idők során. Ismeritek Bazsov meséit? A Rézhegyek királynőjét? Fantasztikus darab! Aztán nagyobb koromban tudatosan gyűjteni kezdtem a könyveit..
Habár kitűnő tanuló voltam, sosem voltam elég jó anyámnak.Mindig mért valakihez, leginkább az unokatestvéremhez. Ezzel azt érte el, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk. És azt hiszem, már nem is lesz.
Középiskolát úgy választott anyám, hogy az ő céljuk szerint legyen.A többes szám itt rá és az öccsére vonatkozik. Kitalálták ugyanis, hogy Sopron környéke igen jó lehetőség a vendéglátás kiaknázására.Ezért mindenki vendéglátósnak tanult( testvére és én, valamint a két unokatestvérem is).Azt vették a fejükbe, hogy alapítanak egy kis panziót, mi gyerekek majd dolgozunk, ők pedig élvezik a jó létet.
Az Élet vagy talán a Jóisten fricskája volt, hogy felvették a hitelt rá, apu pedig hirtelen meghalt....
Alig voltam 18, és itt maradtam 20 milliós hitellel, egyedül, tapasztalatok nélkül...
egyedül maradtam, mert a tesóm férjhez ment, ő nem vállalt fel belőle semmit, anyu tagadta, hogy bármi köze lenne hozzá....A többiek pedig....
Akoriban Magna Hungáriában ennyi pénzt nem lehetett keresni, amiből a törleszteni lehetett volna, így használva a szakmámat, egy hajóra mentem dolgozni. 3 esztendeig utaztam a világ körül, hogy kifizessem a tartozást.Akkor fogadtam meg, hogy nekem sosem lesz hitelem. Vagy spórolok, és gyűjtök, ha valamit akarok, vagy lemondok az igényeimről.
Aztán meghalt apai Nagyapám, szegény Nagyim, A fia nem akart fűteni neki télen, anyámnak nem volt ideje "babusgatni".
Magamhoz fogadtam, mert így találtam jónak. Eleinte csak együtt teleltünk, Halottak napja után felhívott, hogy most már ideje indulni, és húsvét után hazavittem.Ahogy az idő egyre jobban eljárt felette, egyre nehezebben engedtem el..ÉS egyszercsak Ő kérte, hogy ne vigyem haza. Attól kezdve halála percéig velem volt.És nem bántam meg.
Vele tanultam meg sok fontos dolgot az Életről.Közben egyetemre jártam, eleinte tanítottam iskolában, majd önállóvá kellett válnom, hogy az idők, amiket vele kellett töltenem, mindig mellette találjanak. A huszas éveimet töltöttem vele,amikor mindenki szabadon keresi az útját, szórakozik, és barátokat gyűjt...Nekem nem erről szólt ez az idő.Így lettem vállalkozó. Sokszor tévedtem, voltak nehéz évek, de azt hiszem Nélküle nem lennék itt, és nem lennék az, aki vagyok.
Halála után újra kellett terveznem az életemet.Sok idő szabadult fel.Mára kialakult a rend az időkben, persze mindig vannak meglepetések, de ezeket szeretem. Megtanultam, hogy a nehézség azért jön, mert tovább kell lépnem arról a lépcsőről, ahol vagyok.Nem engednek megrekedni.

Ez nem regényes életút, csupán annak egyik példája, hogy a rossz, nem feltétlenül rossz.Csak másként kell látni a dolgokat, eseményeket.

Mindazt, amit testvéreidnek felajánlasz, amit nekik kívánsz, visszatér hozzád abban a mennyiségben, amelyben te adtad nekik. Amint vetsz, úgy aratsz. Ok és okozat.
Mivel örömre és békére vágysz, nagyon fontos, hogy elfogadd az örömöt és a békét azáltal, hogy mindenkinek fölajánlod azt, hogy aztán azok a tieid lehessenek. Amikor képessé válsz arra, hogy minden embertársadnak fölajánld az örömöt és a békét, azoknak is, akiktől látszólag a legnagyobb sérelmeidet begyűjtötted, fényhozóvá, békehozóvá válsz nem csak a magad életében, hanem mindenki életében, akivel kapcsolatba kerülsz.

Ha sérelmeidet kicseréled a békére, nemcsak a saját világodat gyógyítod meg vele, hanem az egész világ gyógyulásához hozzájárulsz.

Béke béke legyen jelen mindenen és mindenkiben!

Senki nem választ magának fájdalmat, szenvedést. Ezek azért adódnak mégis, mert nincs benned elég jelenlét ahhoz, hogy föl tudd oldani a múltat, nincs benned elég fény, hogy eloszlathatná a sötétséget. Nem vagy teljesen itt. Még nem ébredtél fel eléggé. Addig pedig az elme beidegződött mintái irányítják az életedet.
Ha megadod magad annak, ami van, teljesen jelenlévővé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé foszlik. Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs, ahol eltűnik minden ítélkezés és negativitás és minden tettedbe a létezés öröme áramlik. Hirtelen mérhetetlen béke születik benned.
És a béke mélyén végtelen öröm.
És az öröm mélyén a szeretet.
Amikor teljesen jelen vagy, bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti őt a jelenléted és a belőled áradó béke. Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy eltűnik belőle minden, ami nem béke. A világ világosságává válsz. Isten békéjének hordozójává.