De akkor miért nem vágok bele?
Mert félek. Tele vagyok félelemmel és görcsökkel. Ezek javarészt én magam kreálom, de másra hárítom a felelősséget.
Megírni egy cikket, elkészíteni egy videot--felelősség. Amit nekem kell vállalnom. De valamiért inkább nem akarom magamra venni.
Még nem meséltem a zenéről.Szélsőséges vagyok zenében:)Vagy rockot vagy komolyzenét hallgatok.Szerintem sokaknak ismerős lehet ez a dal:
"csak az itt, csak a most.
a máskor a máshol nem érdekel..."
Nagyon fontos gondolat.
HA valamit nem akarok/merek megtenni itt és most--máskor máshol miért?Mi változik meg közben?Mi lesz más 10 perc, 1 óra múltán?
Semmi.Nem leszek felkészültebb, nem lesz több információm..csak túl akarok esni rajta. ÉS amikor elkészül, nem vagyok elégedett....
Ilyenkor az a jó, ha tudom, mi az az 1 dolog, amit el akarok mondani.Nem kell több.Csupán egyetlen fontos dolog.Ezt kell jól megfogalmazni, és akkor már nincs is bennem kétség, megszűnik a frusztrációm is.
És amit elmondok/leírok, az 'átmegy'.
Sok éve már, hogy egy szépségtanácsadói hálózatban garázdálkodunk-a tesómmal.Az elején volt egy fantasztikus tréning, hogyan kell jól csinálni.Ott hangzott el a mondat, ami azóta is a mottónk:
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet
őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az
előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit
az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.
ÉS ilyenkor előbújik belőlem a kíváncsi Kisördög: vajon miért félek vállalni magamat?Miért félek megmutatni azt, aki vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése