Él-mé(g)ny-beszámoló

Kissé passzív voltam az elmúlt időkben. Ennek több oka is van, most megosztom veletek:)
Arról már írtam, hogy egymás után két nagy megmérettetésem volt, majd az idő szeszélyessége szólított hadba. Arról is meséltem, hogy hegyi és barlangi-mentőként is ténykedem itt a környéken, a hegyekben, és a hóesés idején sajnos hívtak...Nem jó érzés, mikor hívnak, hiszen nem tudhatom, mi vár rám a hegyen. Viszont a sikeres mentések után az ember szívébe hatalmas béke és megnyugvás költözik. Leginkább emberek mentésére kérnek, most viszont egy szikláról lecsúszott őzgidát kellett mentenem, miközben az anyja és a vezérhím távol próbálta tartani az embereket. Ilyenkor életveszélyesek. Mivel én kötelek nélkül mászok, nem volt szükségem túl nagy kíséretre. Nagy élmény volt látni ahogy a reszkető gida az anyjához bújik, aki aggódva figyelt és sírt a tetőn...és olyan békés látvány volt, mikor együtt, az egész rudli elment a veszélyt jelentő oldalról. Remélem, még találkozom velük:)

A másik oka, hogy nem írtam, az, hogy megpróbáltam utolérni magam....ÉS rájöttem, hogy teljesen felesleges.Ami elmaradt, az már nem pótolható.Más kell helyette.
ÉS ez lehetne egy újabb kihívás témája, mit teszek, amikor lemaradok magam mögött?-kell-e cselekednem, vagy hagyjam annyiban a dolgot?
És közben az öregkori makacssággal is bajlódok.Az egyik szomszéd nénim, elesett...És figyelni kell rá napjában többször. Szívesen teszem.ÉS közben hatalmas felfedezéseket tettem.:)
Az egyik ilyen,hogy aki önző módon él, az öregkorában elmagányosodik, hiszen elmar maga mellől mindenkit.Amikor csak az a fontos, és az a kiindulópont, hogy én mit akarok...és mindenkinek ehhez kell asszisztálnia nekem. Ez bizony nem fog működni időskorban. Mert a fiatalok dolgoznak-és a stabil munkahely fontos manapság.A szabadidejüket a családdal kívánják tölteni, nem pedig szívesség-kertészkedéssel.
Azt is megfigyeltem, hogy az ilyen önző emberek sosem fogják feltalálni magukat, és mindig elvárják, hogy szórakoztassák őket. De úgy, ahogy neki kényelmes.
Aki önzetlenül élt, az derűsen öregszik meg, mindig lesz, aki betér hozzá, aki keresi a társaságát...és visszakapja mindazt a jót, amit ő már átadott.
Számomra ez volt az elmúlt időszak újraértelmezett felfedezése. Add magad mindig önként, jókedvvel.És vissza fogod kapni.

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!