3. Nap

Arra gondoltam, hogy ma kicsit mesélni fogok.Ma csendesebb napnak nézek elébe, így több időm lesz írkálni. Amolyan pillanatképek formájában.Arról fogok írni, miért szeretnék változni, miért van szükségem új szokásokra, vagy miért akarok régiekről lemondani. Izgalmas utazás lesz!

De mindenekelőtt elmegyek, és pótlom a tegnapi feledékenységemet.


Mindannyiotoknak derűs, mosolygós szép napot!

Kezdjünk bele!Van néhány bénító szokásom, amit belém neveltek.Elsősorban ezektől szeretnék megválni.

Egészen kicsi korom óta  nagyon magas volt felém az elvárás. Dícséretet nem igazán kaptam, csak méricskélést, verést és alázást. Egy példa: úgy 3 esztendős lehettem, egyedül kellett oviba mennem, mert a szüleim dolgoztak, nem volt, aki vigyen. Nem sok autó járt akkoriban mifelénk, én mégis figyelmetlenségből (vagy más okból) kiléptem egy elé, és kis híján elütött. Bent az oviban tapasztalták, hogy félelmemben összepisiltem magam. otthon aztán nem  megnyugtatás vagy beszélgetés várt, hanem verés. méghozzá kiadós....

És így nőttem fel. Olyan dolgokért kaptam, ami nem az én dolgom volt, hanem rámtestálták. Ebből aztán az alakult bennem, hogy akkor vagyok elfogadható(nem szerethető), ha minden elvárásnak maradéktalanul megfelelek.

Sosem sikerült.Mindig talált anyám egy de a....kezdetű hasonlítást.

Szóval ezt a belső félelmemet akarom letenni.Minden nap kicsit többet.(folyt.köv)

Ma csendes magányos napom volt. Nagyon szeretem az ilyen napokat.Senki nem jön, senkihez nem megyek, és úgy haladok a dolgommal, hogy nekem tetszik. Ilyenkor sokat töprengek magamon, az Élet nagy dolgain:)És azt hiszem sikerült egész pontosan megfogalmaznom, milyen új szokást akarok kialakítani magamnak.

Úgy neveztem el: Magamnakvalóság.

Vagyis eztán nem akarok minden elvárásnak megfelelni-már ami a túlzásokat és a hasonlítgatásokat jelenti.Természetesen a saját mércémet megtartom. Mások mércéjét próbálom kevésbé magamévá tenni.A saját magamhoz való jóságot és figyelmességet akarom megtanulni.:)