A döntéseimet mi vezérli?Félelem vagy bátorság?
MA ezt keresem meg magamban.
Annyi bizonyos, hogy nem félni nem jelent bátornak lenni.(hűű ezt de japánosan írtam:)
Ritkán van bennem félelem. Sokkal inkább kíváncsiság vezérel. Megint mesélek magamról, hogy érthetőbb legyek. Úgy 5-6 éves lehettem, amikor egy súlyos betegség miatt hosszú időre kórházba kerültem. Az orvosok rettenetes ítéletet mondtak rám: többé nem mozoghatok, különben meghalok..Akkor találkoztam egy japán orvossal, aki erre azt mondta: marhaság- lehet és kell is mozogni.Csak másként.Ekkor kezdődött az életre szóló szerelmem a iaido-val. Azóta más harcművészeteket is megismertem, néhányat gyakorlok is, de ez a szenvedélyem, az életem.
Röviden összefoglalva:A iaidó (居合道) a kardvívás japán nemzeti változatának tekinthető tradicionális japán harcművészeti ág. Az elnevezés a iai (váratlan találkozás az ellenséggel) és a dó (szellemi út) szavakból tevődik össze. Célja – eredetileg – a gyakorlás, a küzdelemre való felkészülés.
És a küzdelem nem csak az ellenféllel nehéz, sőt, talán az a könnyebb.Saját magunkkal megküzdeni, ez az, ami nehéz.És amihez nagy bátorság kell:)
Milyen volt a mai napom? Fantasztikus! Végiggondolva a bátorságról alkotott fogalmamat, az eseményeket, amiket átéltem ma..azt kell mondjam: a bátorság az a fajta hit, ami bízik.
Önmagában. A bátor ember nem tud mást, mint bárki, csupán hisz önmagában.És bízik a saját erejében és kitartásában. Ez erőt ad neki, hogy véghez vigye a dolgát.Hogy előrelépjen.Változzon és változtasson.Önmagunkkal megküzdeni és önmagunkat legyőzni a legnagyobb bátorság.
Ma bátorkodtam nem figyelni szőrös szívvel magamat.Ma nem görcsöltem annyira a munkában, mint szokásom.Nem, nem azért félek, mert nem készülök fel...hanem , mert attól tartok túl sok, vagy nagyon nehézkes, amit mondok, és akkor nem megy át.És akkor hiábavaló volt az idő...
Ma a Legényeim különösen is kedvesek voltak hozzám.Meséltek (nem szoktak, senkinek), elmondták a félelmeiket a felvételikről...És sikerült pozitív irányba terelni a gondolataikat.Ehhez tudni kell, hogy ők mind katonai továbbképzőbe mennek, katonai akadémiára.Csupán egyikük marad Magyarországon, a többiek külföldön folytatják.
Harcosok. Bátrak. És mégis félnek....én pedig fel tudtam ébreszteni bennük a hitet, hogy képesek elérni az álmaikat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése