Ma lelkileg nehéz napom lesz, ezért csak este írok bővebben. Szinte egész nap a bíróságokon leszek, fiatalokat figyelve, vizsgálva....
Egyszóval, mára a feladatom:a jót keresni ( még akkor is, ha pillanatnyilag lehetetlennek látszik) és türelemmel lenni az esendőségek felé.
Nehéz nap volt a mai.Amikor szakértenem kell eljárások megindításkor és közben, mindig vérzik a szívem.Látom a rossz irányt, a befolyásolhatóságot, és látom, hogy egy kis odafigyelés mennyire más irányba vihetne ....
Ma a változást kellene figyelnem. Figyeltem, Bár ma nem magamon. Még régebb írtam a változásról,annak fázisairól, mint ahogy Csilla is tette. Én más oldalról közelítettem meg, de érdekes volt olvasni.
Ma azt láttam, hogy a változáshoz szükséges önfegyelem nagyon hiányzik a fiatalokból-idősekből egyaránt. Megmerevednek a kényelemben.És ez nagyon nem jó...
Aki nem változik, az
nem él. Egy régi, keleti tanítás jól megvilágítja ezt:
Az ember teste, míg
él, hajlékony és puha. Mikor meghal, kemény lesz és merev. Ebből is láthatjuk,
hogy a merevség, a keménység a halál kísérői. A hajlékonyság és puhaság pedig
az életé. A legkeményebb fát leghamarább töri derékba a szél. Ahol merevség
van, ott közel a halál. Ahol élet van, ott formálhatóságnak, alkalmazkodó
készségnek is kell lennie. Ez áll az életünkre is! Az önfejű megátalkodottság, a rideg megmerevedés
holttá tesz. Aki igazán él, az mindennap fejlődik, alakul és jobbá lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése