Motiváció

Az emberismeret egyik legfontosabb eleme: a főmotívum ismerete.
Mindegy egyéb kis részlet és történet csak ennek a variációja.
Roppant érdekes ez az együgyűség - hogy amikor az Isten embert teremt, nagyon kevés eszközzel dolgozik. Ahogy a fehérből minden színt kikever, az 1-ből és a 2-ből a végtelen számsort - az embert is egyetlen uralkodó motívumból, szenvedélyből formálja meg.
Ezt hívják a lélek dinamikájának.
Ha ezt megérted - megérted azt, akivel beszélsz.
Én ezt úgy nevezem, hogy a ,,lélek zenéje".
Mindenkinek van zenéje.
Ha ezt meghallom valakiben, többé-kevésbe ismerem is már.
...
Lelkünk önmagából kibocsátott sugarak szivárványfényében él, s ezek hol tiszta, hogy piszkos színek. Innen érthető az a kifejezés, hogy ,,megtisztulás".
...
Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk.
Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.
Lényegében ez lesz majd az itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában, mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk. Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés. Mert akit legjobban zavar a sötétségünk, az elsősorban nem a környezetünk, nem a többi ember, hanem mi magunk vagyunk.
Nem szeretünk együtt élni magunkkal.
...
Minden ember fénynek és sötétségnek a keveréke. Mindenkiben van valami jó, még akkor is, ha néha aránytalanul kevés.
...
Megszólal az uralkodó motívumunk. És ezt hallani kell. Önmagunkban és másokban is. Mert, hogy később milyen életünk lesz, rendszerint ez a főszenvedélyünk dönti el... És hiába kérdi nagy bajában valaki az orvostól, apjától, mestertől, akár az Istentől is, hogy ,,most mit tegyek?" - mert úgyis azt fogja tenni, amit ez a legerősebb szenvedélye diktál neki.
Én ezt az uralkodó szenvedélyt úgy hívom, hogy démon.
A ,,lelki nyitás" pedig azt jelenti, hogy az ember legyőzi a démonát.
Meghall olyan zenét, ami nem az övé. És megpróbál, keserves munkával egy új lemezt készíteni a verklijébe. Egy szebbet, mint a régi.
Kilép a jelleméből. Kilép a sorsából.
Megpróbál egy másik életet él