Sok-sok éve voltak naplóim.Egyikben a versek, mesék, zenék éltek.A másikban a gondolataim, véleményem.Ez mostantól 2:1ben lesz.
Lesznek versek, mesék, zenék, és lesznek gondolatok,életképek is.
Milyen egyszerű az egész. Egy papír igazolt engem. Van igazolványom, állásom, lakásom, mi kellene még. Ki vagyok én? - faggatom magam, miután állampolgári kötelességemnek eleget tettem. Mit válaszolnék annak, aki nem csupán személyi igazolványomra, hanem rám is kíváncsi?
Kérem szépen: én vagyok a fényféltő, a lámpaölelő, a csönd bogarász, a rigófütty hallgató, a pázsitot tisztelő, a lepkeszárnyon csodálkozó és én látom meg az első ibolyát a hegy rejtekén. Én köszönök a szemben lévő "Teveitatóként" becézett kocsmából dülöngélő tétovázó Da -na -dam öregúrnak, s én bíztatom, hogy menjen haza és aludja ki magát. És én nézek fel az égre, amikor ködszoknyákat táncoltat az októberi szél, s ujjongok, ha egy kisgyerek szívet rajzol a születésnapomra. Van egy korsóm, amelybe mások könnyeit gyűjtöm, s amikor megtelik, nefelejcseket öntözök a könnyel, mert tudom, hogy a virágok közé ültetett fájdalom megenyhül, nem felejtem.
Milyen egyszerű volt igazolnom magam két "zsernyák" előtt, és milyen bonyolult a helyzet, ha önmagamat faggatom. Tetszik tudni, szeretem a virágillatú tavaszt, meg a májusi aranyesőt, aki szerelmes a Napba és ettől a súlytól alázatos lesz. Nyaranta pipacs-ámuló vagyok, lángragyogás őrzője, tücsökciripelés hangszalag, s ijedten nézem a civilizáció szürke szálait. Értem az ősz igék üzenetét is, a múlandóság szivárvány tündöklését, s a pillanatot, amikor a pille könnyű levél engedelmesen megcsókolja a földet, és alommá szelídül. Télikabátomra zúzmarát várok, kitekintve a parkba hóförgeteget, hó-sipkás etetőbe cinke-surranást és az erre járó varjaknak talált diót. Tudom a világot TV nélkül. Szeretem a földet erőszak nélkül. Tisztelem az embert.
Nincs igazolványom önmagamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése