Ez most más lesz. Nagyon.De ezt érzem ma, amikor végiggondolom a napomat a hideg templomban.Olyan bensőséges és felemelő volt. És nagyon hideg:)
A nyugati ember manapság egy eszelős sebességgel forgó
mókuskerékben él.
A hinduk úgy hívják ezt az önmagunkat utolérni nem tudó körforgást, hogy számszára.
Ez az életnek, a születésnek és a halálnak a kereke. Az ősi hagyomány egyik
alapfogalma.
Ha az örökkévalóságból az időbe lépsz, máris a mulandóság kerekén forogsz...
Kitavaszodsz, kibomlik virágod, elhervadsz, meghalsz, magod újra csírázik,
kibukkan, kitavaszodsz...
Az embereknél ez a folyamat lelki célokkal is telítődik: pörgetjük a kereket
abban a mulatságos tévhitben, hogy fölfelé megyünk - úgy hívjuk:
,,fejlődés" - de csak egy helyben futunk, s körülöttünk hol kivilágosodik,
hol besötétedik.
A létkerék pedig egyre gyorsabban forog.
Ezt nevezzük ,,felgyorsult élet"-nek.
...
De hogy hová futunk s miért? Erre nincs felelet.
A mai embernek nincs ideje.
Elfogyott.
A taoista bölcsek azt mondták: a Lét titka nem a kerék tetején, hanem a
mozdulatlan közepében van.
Ott lakik a Mozgató.
Vagyis lényünk közepén, szellemi valónk szívében örök béke van.
Nyugalom.
Most is.
Benned is... bennem is.
Csak nem éljük át.
Minél távolabb kerülünk tőle - vagyis lényünk magjától -, annál gyorsabban
rohanunk.
...
De ki forgatja a kereket?
Te magad.
Mert ahogy a centrumból kilépsz - máris forog.
Márpedig kilépsz, mert az élet szétpörgésből áll - az örvény a teremtéssel
együtt született, amikor szikraként kipattantál a centrumból, s azóta forogsz a
centripetális és centrifugális erők táncában.
A centrumban - léted szívében - csend van.
Időtlenség.
Oda visszatalálni csakis meditatív állapotban lehet. Nem könnyű, mert olyan,
mintha egy hurrikán ,,szemét" keresnéd - ha rátalálsz, megéled, hogy az
örvény közepén teljes nyugalom van.
De ahogy távolodsz tőle, egyre zaklatottabb, hajszoltabb leszel, és fogy az
időd.
...
Elkezdek futni, mert sehol sem jó, és azt hiszem, hogy a jövőben majd jó lesz.
De ez sohasem történik meg. Elérem, amit akarok - s rájövök, hogy ,,nem
az". Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenemmel mindig elégedetlen
vagyok - rohanok a jövőbe.
...
Valaki kívül keresi azt, ami benne van. Eszébe sem jut, hogy amit keres, az nem
előtte van - hanem a saját szívében.
A saját túlhajszolt, lázadó szívében.
Ott roppant össze valaha az édeni lét boldogsága, de oda visszatalálni nem
lehet, mert az ,,Úr kerubokkal őrizteti".
A lét nagy misztériuma ez. Az is, hogy minél távolabb a középpont - annál
eszelősebb a pörgés.
...
Boldogság, harmónia, békesség, szeretet, elégedettség - ezek csak szép szavak,
melyek a mókus lelki szemei előtt lebegnek, valójában, amit keres, az Önmaga.
Oda azonban - maga felé - nem lát.
Mert az belül és középen van.
Szemét fölfelé fordítja: majd ott! De mivel mindig odalenn tapos, és ha csak
egy kicsit följebb tipor, máris visszabillen alulra, azt hiszi, a kudarc attól
van, hogy nem fut elég gyorsan.
A kudarc nem azt jelenti, hogy...
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagy, hanem azt, hogy nem arattál sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értél el semmit, hanem azt, hogy tanultál
valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltál, hanem azt, hogy volt benned hit a
kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltál, hanem azt, hogy volt merszed
próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értetted a lényeget, hanem azt, hogy valamit
másképp kell csinálnod.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagy, hanem azt, hogy nem vagy
tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegetted az időt, hanem azt, hogy van okod
az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnod, hanem azt, hogy még jobban kell
igyekezned.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni, hanem azt, hogy
türelmesebbnek kell lenned.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Isten elhagyott téged, hanem azt, hogy Neki
bizonyosan van egy jobb ötlete.
