újra...

Megérkezett a tél, és vele a megfázás is.Sajnos a gimnáziumban is sok kolléga betegedett meg,ezért tegnap kért az igazgatónő, hogy segítsek nekik.Ezért ma délelőtt újra a skolasztikus rend szerint tanítok matematikát. Kicsit izgulok, nagyon rég csináltam ilyet már. 

De örömmel tölt el, hogy hív, hogy szükségben is gondol rám:)

Hideg, csípős időben vigyázzatok magatokra! Mosolygós szép napot Mindannyiotoknak!

Jöjjön a befejezés.
A mai nap nagyon jó volt. Nagyon élveztem minden pillanatot.
A matekórák fantasztikusak voltak. Első körben meglepő volt a látványom, de aztán belelendültünk a fiatalokkal. öröm volt, hogy sikerült érthetővé tennem nekik a logaritmus-függvényt:)És a gyakorlati hasznát is megtaláltuk.
Nagyon furcsa volt a kötöttség, de kihívás is volt. Szoros időben kellett haladni, ami a magánóráimon nem fontos.Legalábbis ennyire nem. Furcsa volt az is, hogy a fáradt ifjakat nem mozgathattam át, hogy könnyebben működjön az agyuk. Más módszereket kell használnom. Izgalmas utazás. Ugyanakkor nagy lehetőség arra, hogy tökéletesítsem a módszeremet.:)

ÉS akkor egy kis önmatematika:)
Amikor feladtam a kötött munkát, a Nagyim volt az ok, az indok és a cél egyben.Viszont szükséges volt a kötelező kiadásokat valamiből fedezni, ezért vannak olyan tevékenységeim, aki ezt fedezik. Ami ezen túl szükséges számomra, azért újabb és újabb utakat kell felfedeznem.Kipróbálnom. Eleinte nem volt könnyű megszabni, mennyit ér a munkám. Ha túl sokat kérek, nem engem választanak, ha túl olcsó vagyok, akkor nem vagyok elég jó...Rémisztően gondolkodnak az emberek etéren is. Mára kialakultak az útjaim, ezeken járok.Szabadon.
A végére a az eddigi napok summája kéretik ide.Ezért érdemes változni és változtatni. Ma kaptam az egyik tanítványomtól ezt az üzenetet:

Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.

Sören Kierkegaard