Mint korábban írtam már, én nagyon korán kelek 2:30kor(igen fél 3kor)gyorsan felöltözök, és elkészítem az italomat, majd indulok futni.Mindegy milyen idő van, futok.A futás eltart egészen 6:30ig, amikor is a szokott reggeli rutin következik: zuhany, felfrissülés, reggeli. Majd a levelek átolvasása.ilyenkor van időm a Ti bejegyzéseiteket is olvasni.
Innen kezdve pedig önkéntes munka, tanórák, saját órák. Segítség az Unokahúgaimnak:)
ÉS aztán este bezárom magam a világomba, és olvasok. Vagy hímzek, vagy varrok.
Vagy éppen készülök az órákra, előadásokra.
Kicsit rapszodikusnak tűnik, de sajátos logika van benne.Hiszen akik körülöttem élnek, mindig tudják, melyik időkben lehet hívni telefonon, mikor találnak otthon (amikor nincs órám), és mikor vagyok valamelyik idős ismerősömnél. Mert szeretem az öregeket.
Mivel nagyon korán kelek, este 9kor lefekszem aludni.
Még gyerekkoromban olvastam ezt a novellát, és nagyon szíven ütött.máig nem tudok kitérni a mondanivalója elől. Engem ez határoz meg az időben:) Wass Albert írása:)
Idefigyelj, mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó
nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.
- Idefigyelj, mondta. Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen
többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll,
mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk
is! Érted?
- Értem, hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted, csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam,
amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra
számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod,
vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,
vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy
megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem
térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy
megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi
hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett,
és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt
perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó
nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet
késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése