Évek óta próbálom újra életre kelteni a Betlehemezés régi szép szokását. Még gyerekkoromban sokat jártunk iskola után, és hétvégeken is köszönteni az időseket. Néhai idős Plébános Atya gyűjtötte össze a címeket, rendezett 'csokorba' minket, írt nekünk szöveget.. és mentünk.Az idővel pedig elmaradtak ezek a látogatások. És most hálával tartozom a Jóistennek, hogy olyan munkát végezhetek, ahol lehetőségem van újra megidézni,feleleveníteni ezt a szokást.
Idén is meglátogatunk néhány idős embert, akik már nem tudják a lakást elhagyni, elvisszük nekik is az Örömhírt.:)
És miért is mesélem ezt?Mert az advent a várakozás ideje. A türelemé. A befelé figyelésé.ÉS ha magamba nézek, akkor látom a gyökereket is, amik éltetnek.És fontosnak érzem tovább adni a hagyományokat is.
Tegnap a kórházi minikoncert olyan szívhez szóló volt,hogy már most jelezték, jöjjünk máskor is..csak úgy. Minden idős, beteg lakót elhoztak az ebédlőbe, már feldíszítve állt a karácsonyfa, és közösen énekeltünk, szavaltunk verseket, és meséltünk. Szívet melengető volt, ahogy örömkönnyek gyűltek a szemekbe...
Ajándékot vittünk.
És tegnap büszke is voltam magamra, azt hiszem.December 13-án a Szentatya közös imára hívta a világ keresztényeit a békéért. Erről ugyan lemaradtam, de helyette 16-ra meghívtam néhány egykori évfolyamtársamat, kollégát...hogy egyetlen dallal öleljük át Magyarországot.Én magam is, pénteken az első óra utáni szünetbe hívtam a diákokat énekelni.Jöttek. Vannak angol nyelvű diákok még a keddig vendégként a gimnáziumban.Ők továbbadták a felhívást...Tegnap este a városi koncerten elmondták, hogy a világ 110 országában énekeltek velünk...a békéért.Nagyon meglepődtem, ugyanakkor büszkeséggel töltött el.
Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése