Ez a dal jutott először eszembe, mikor az imént Csilla végszavát olvastam. Nagyon gyorsan eltelt az idő, és valóban kevés volt.De ahhoz éppen elegendő, hogy elkezdődjön valami. Valami más.
Már sokszor köszöntem meg, hogy figyeltünk egymásra, hogy olvashattam a mindennapjaitokat..és már nem maradtak szavaim..Olyan igaziak, amit mondhatnék.
Nem akarok elköszönni, hiszen ez a blogom nyitva áll továbbra is, és iparkodom, hogy mindennap írjak majd . (na jó, karácsonykor nem biztos:)
Mivel személyesen nem tehetem, és a hagyományos-kedves postai üdvözletemet sem küldhetem Nektek, fogadjátok innen a köszöntést!
Áldott, békés karácsonyt, és a vágyak teljesülését elhozó új esztendőt kívánok!
Legyél pozitív! Határozd el,hogy boldog leszel!Ismerd meg
önmagad! Minden rendben!
Járom a mindennapok útját,figyelek,tudatos vagyok és
mosolygok,örömmel tölt el a tudat,hogy sikerül...
Megbotlok.Valaki gáncsot vet.Az első rekcióm az
indulat,melyet hamar kordába terelek,mikor a másik szemében meglátom azt a
sérülést,ami a cselelkvését motiválja. Én tudom,belül sérthetetlen vagyok.
Újabb reggel,hála- hála,mosoly és indulok.
Nekem jönnének,de kikerülöm. Ugye,milyen ügyes vagyok?
Belém rúgtak.... Istenem,már nem csak gáncsolnak,hanem
rúgnak... Pár pillanat- perc,óra a földön,és már kelek is fel,porolom
magam,indulok tovább ,hiszen én erős vagyok... Nem nagyobb a próba,mint
amekkora erőt kapunk hozzá...
És adok,adok ,osztom amim van.
Most olyat kér tőlem az Élet,amit nem adnék szívesen.Hiszen
szeretem. ... Odaadom. Már nem csak a felszínen vérzek,érzem belül is
megsebesültem,én,én,aki bent hiszem,hogy sérthetetlen vagyok.
A következő elengedést már kerülöm jobbról- balról.Hé,senki
se szólt,hogy ez ennyire fáj.
Engedd el az életedből a " negatív " embereket,ne
ragaszkodj,ne harcolj,csak csendben engedj el mindent,amit fontosnak
tartottál....
A fájdalom már akkora,hogy picire húzom magam. És ez az
icipici megéli az ürességet. Élve meghal. Hogy újjászülethessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése